Tündértapló

Gondoltam, ha már lvnte kérdezi, mit gondolunk, utánanézek az óriásmegapixel kérdésnek, és sikerült ezt kapnom a google-től. Aki nem hisz ősz egyházfőknek optikai kérdésekben, annak van ateista okosság a Nikonrumors meg a DPriview fórumain is. Mindkét helyen láttam elrontott, meg jónak tűnő számolást is. 

Az én számításom szerint a D800 felbontás igénye 100 vonalpár/mm-re kerekíthető (ha olyan is eljutott idáig, akit nem érdekel a fotózás, olvassa a vonalpár/mm-t kölyöklajhárnak, garantálom, hogy az egész sokkal érdekesebb lesz tőle). A Nikon 24-70/2.8 objektívje az internet bizonytalankodása alapján körbelőve 60-70 vp/mm-t tud leképezni. Mivel hivatalos mérést sehol nem találtam pontosabb adattal, innentől csak feltételezem, hogy ez az érték a lencse középvonalához közel mért adat és a szám a képszélek felé csökken. Egy fix, enyhén tele objektív ennél gondolom tud többet, a 80-as fix például a net szerint 100-120 vp/mm-t. 

Ugyanakkor ezeket a méréseket a kép magasságára végzik el, a digitális szenzoroknál viszont, ha nem a mérőtábla vonalirányával párhuzamosan tesztelik őket, jelentősen csökken a vp/mm igény, mert ilyenkor a pixelek átlója kellene minél kisebb legyen. Ebben az esetben nyilván a pixel átlója sem óriási, de szükség szerűen nagyobb, mint az élek hossza. Gyakorlatilag erre lehetne komoly írói műgonddal felépíteni pár olyan fotós helyzetet, ahol az átlagos, erre a leképezési méretre tervezett objektív ki tudja használni a sűrűbb pixeleket. 

Számok alapján egy új generáció objektív nélkül nem lehet kihasználni ezt a felbontást. Ugyanakkor egy csomó, a képet befolyásoló tényezőben szerepe van, például a kamerában történő képfeldolgozáshoz sokkal nagyobb merítés áll rendelkezésre a hibák kiszűréséhez. Ezek azok a lépcsők, amik még a RAW mentése előtt történnek, tehát nem olyanok, amiket kis felbontással plusz kézzel beállítással ki lehetne váltani. Ezek közül a legfontosabb a képzaj szűrése, annak köszönhetően pedig, hogy ez javul, nő a szívfájdalom nélkül kihasználható érzékenységtartomány is. 

A kérdés másik fele, hogy az átlag képfogyasztónak kell-e ez a felbontás, tehát egy profinak szüksége van-e ilyen vázra. Erre már csak erősen véleményes választ lehet adni, meg nyilván jósolósat. 

Szerintem nem kell a jövőben sem. A hírfogyasztás sebességfókuszú, így a kis mennyiségű adat elég sokáig szempont marad még. Nyilván fejlődik a hálózat, de mire egy HVG vagy Index típusú oldal minden képe simán lehet 12 megapixel, addigra még pár generációnyi okostelefont eldobálunk mind, azt hiszem. A szépség miatt nézett fotók felbontását a megjelenítőeszközök felbontása határozza meg. Itt a hádénál nagyobb felbontás már rendelkezésre áll, de közel sem lakossági áron. Ugyanitt iszonyatos hálózati terhelést jelentene a szolgáltatóknak (flickr, tumbli, inda, akárki), ha a fogadott képek egyszer csak dupla+ méretűek kezdenek lenni, így azt hiszem, erről az oldalról a szervereken lesz tiltás.

Marad a nyomtatás, ahol egyértelműen, jóslásfüggetlenül kihasználható ez a felbontás (kivéve, ha a majáknak igazuk lesz, mert akkor kurvára minek, ugye). Viszont a nagymamájának senki nem ad háromszor négyméteres képet az unokákról, művészetként pedig még nincs konszenzus a piacon, hogy a digitális printek hogyan értékesíthetőek az időtállósági igények tesztelhetetlensége miatt. Persze filmre levilágítani és onnan barrit papírra, vagy cibachrome-ra lenagyítani mindig lehet, de itt megint bejön a levilágító lencse feloldóképessége, és az eredmény megint az, hogy az optikaieszköz-gyártás oldalán pattog a labda, ha minden pixelt ki akarsz használni. 

És ne röhögjetek, ez a poszt nem csak azt magyarázza, hogy nekem miért van ilyen kevés barátom, hanem azt is, hogy nektek, akik végigolvastátok miért.