Gondoltam, ha már lvnte kérdezi, mit gondolunk, utánanézek az óriásmegapixel kérdésnek, és sikerült ezt kapnom a google-től. Aki nem hisz ősz egyházfőknek optikai kérdésekben, annak van ateista okosság a Nikonrumors meg a DPriview fórumain is. Mindkét helyen láttam elrontott, meg jónak tűnő számolást is. 
Az én számításom szerint a D800 felbontás igénye 100 vonalpár/mm-re kerekíthető (ha olyan is eljutott idáig, akit nem érdekel a fotózás, olvassa a vonalpár/mm-t kölyöklajhárnak, garantálom, hogy az egész sokkal érdekesebb lesz tőle). A Nikon 24-70/2.8 objektívje az internet bizonytalankodása alapján körbelőve 60-70 vp/mm-t tud leképezni. Mivel hivatalos mérést sehol nem találtam pontosabb adattal, innentől csak feltételezem, hogy ez az érték a lencse középvonalához közel mért adat és a szám a képszélek felé csökken. Egy fix, enyhén tele objektív ennél gondolom tud többet, a 80-as fix például a net szerint 100-120 vp/mm-t. 
Ugyanakkor ezeket a méréseket a kép magasságára végzik el, a digitális szenzoroknál viszont, ha nem a mérőtábla vonalirányával párhuzamosan tesztelik őket, jelentősen csökken a vp/mm igény, mert ilyenkor a pixelek átlója kellene minél kisebb legyen. Ebben az esetben nyilván a pixel átlója sem óriási, de szükség szerűen nagyobb, mint az élek hossza. Gyakorlatilag erre lehetne komoly írói műgonddal felépíteni pár olyan fotós helyzetet, ahol az átlagos, erre a leképezési méretre tervezett objektív ki tudja használni a sűrűbb pixeleket. 
Számok alapján egy új generáció objektív nélkül nem lehet kihasználni ezt a felbontást. Ugyanakkor egy csomó, a képet befolyásoló tényezőben szerepe van, például a kamerában történő képfeldolgozáshoz sokkal nagyobb merítés áll rendelkezésre a hibák kiszűréséhez. Ezek azok a lépcsők, amik még a RAW mentése előtt történnek, tehát nem olyanok, amiket kis felbontással plusz kézzel beállítással ki lehetne váltani. Ezek közül a legfontosabb a képzaj szűrése, annak köszönhetően pedig, hogy ez javul, nő a szívfájdalom nélkül kihasználható érzékenységtartomány is. 
A kérdés másik fele, hogy az átlag képfogyasztónak kell-e ez a felbontás, tehát egy profinak szüksége van-e ilyen vázra. Erre már csak erősen véleményes választ lehet adni, meg nyilván jósolósat. 
Szerintem nem kell a jövőben sem. A hírfogyasztás sebességfókuszú, így a kis mennyiségű adat elég sokáig szempont marad még. Nyilván fejlődik a hálózat, de mire egy HVG vagy Index típusú oldal minden képe simán lehet 12 megapixel, addigra még pár generációnyi okostelefont eldobálunk mind, azt hiszem. A szépség miatt nézett fotók felbontását a megjelenítőeszközök felbontása határozza meg. Itt a hádénál nagyobb felbontás már rendelkezésre áll, de közel sem lakossági áron. Ugyanitt iszonyatos hálózati terhelést jelentene a szolgáltatóknak (flickr, tumbli, inda, akárki), ha a fogadott képek egyszer csak dupla+ méretűek kezdenek lenni, így azt hiszem, erről az oldalról a szervereken lesz tiltás.
Marad a nyomtatás, ahol egyértelműen, jóslásfüggetlenül kihasználható ez a felbontás (kivéve, ha a majáknak igazuk lesz, mert akkor kurvára minek, ugye). Viszont a nagymamájának senki nem ad háromszor négyméteres képet az unokákról, művészetként pedig még nincs konszenzus a piacon, hogy a digitális printek hogyan értékesíthetőek az időtállósági igények tesztelhetetlensége miatt. Persze filmre levilágítani és onnan barrit papírra, vagy cibachrome-ra lenagyítani mindig lehet, de itt megint bejön a levilágító lencse feloldóképessége, és az eredmény megint az, hogy az optikaieszköz-gyártás oldalán pattog a labda, ha minden pixelt ki akarsz használni. 
És ne röhögjetek, ez a poszt nem csak azt magyarázza, hogy nekem miért van ilyen kevés barátom, hanem azt is, hogy nektek, akik végigolvastátok miért.

Gondoltam, ha már lvnte kérdezi, mit gondolunk, utánanézek az óriásmegapixel kérdésnek, és sikerült ezt kapnom a google-től. Aki nem hisz ősz egyházfőknek optikai kérdésekben, annak van ateista okosság a Nikonrumors meg a DPriview fórumain is. Mindkét helyen láttam elrontott, meg jónak tűnő számolást is. 

Az én számításom szerint a D800 felbontás igénye 100 vonalpár/mm-re kerekíthető (ha olyan is eljutott idáig, akit nem érdekel a fotózás, olvassa a vonalpár/mm-t kölyöklajhárnak, garantálom, hogy az egész sokkal érdekesebb lesz tőle). A Nikon 24-70/2.8 objektívje az internet bizonytalankodása alapján körbelőve 60-70 vp/mm-t tud leképezni. Mivel hivatalos mérést sehol nem találtam pontosabb adattal, innentől csak feltételezem, hogy ez az érték a lencse középvonalához közel mért adat és a szám a képszélek felé csökken. Egy fix, enyhén tele objektív ennél gondolom tud többet, a 80-as fix például a net szerint 100-120 vp/mm-t. 

Ugyanakkor ezeket a méréseket a kép magasságára végzik el, a digitális szenzoroknál viszont, ha nem a mérőtábla vonalirányával párhuzamosan tesztelik őket, jelentősen csökken a vp/mm igény, mert ilyenkor a pixelek átlója kellene minél kisebb legyen. Ebben az esetben nyilván a pixel átlója sem óriási, de szükség szerűen nagyobb, mint az élek hossza. Gyakorlatilag erre lehetne komoly írói műgonddal felépíteni pár olyan fotós helyzetet, ahol az átlagos, erre a leképezési méretre tervezett objektív ki tudja használni a sűrűbb pixeleket. 

Számok alapján egy új generáció objektív nélkül nem lehet kihasználni ezt a felbontást. Ugyanakkor egy csomó, a képet befolyásoló tényezőben szerepe van, például a kamerában történő képfeldolgozáshoz sokkal nagyobb merítés áll rendelkezésre a hibák kiszűréséhez. Ezek azok a lépcsők, amik még a RAW mentése előtt történnek, tehát nem olyanok, amiket kis felbontással plusz kézzel beállítással ki lehetne váltani. Ezek közül a legfontosabb a képzaj szűrése, annak köszönhetően pedig, hogy ez javul, nő a szívfájdalom nélkül kihasználható érzékenységtartomány is. 

A kérdés másik fele, hogy az átlag képfogyasztónak kell-e ez a felbontás, tehát egy profinak szüksége van-e ilyen vázra. Erre már csak erősen véleményes választ lehet adni, meg nyilván jósolósat. 

Szerintem nem kell a jövőben sem. A hírfogyasztás sebességfókuszú, így a kis mennyiségű adat elég sokáig szempont marad még. Nyilván fejlődik a hálózat, de mire egy HVG vagy Index típusú oldal minden képe simán lehet 12 megapixel, addigra még pár generációnyi okostelefont eldobálunk mind, azt hiszem. A szépség miatt nézett fotók felbontását a megjelenítőeszközök felbontása határozza meg. Itt a hádénál nagyobb felbontás már rendelkezésre áll, de közel sem lakossági áron. Ugyanitt iszonyatos hálózati terhelést jelentene a szolgáltatóknak (flickr, tumbli, inda, akárki), ha a fogadott képek egyszer csak dupla+ méretűek kezdenek lenni, így azt hiszem, erről az oldalról a szervereken lesz tiltás.

Marad a nyomtatás, ahol egyértelműen, jóslásfüggetlenül kihasználható ez a felbontás (kivéve, ha a majáknak igazuk lesz, mert akkor kurvára minek, ugye). Viszont a nagymamájának senki nem ad háromszor négyméteres képet az unokákról, művészetként pedig még nincs konszenzus a piacon, hogy a digitális printek hogyan értékesíthetőek az időtállósági igények tesztelhetetlensége miatt. Persze filmre levilágítani és onnan barrit papírra, vagy cibachrome-ra lenagyítani mindig lehet, de itt megint bejön a levilágító lencse feloldóképessége, és az eredmény megint az, hogy az optikaieszköz-gyártás oldalán pattog a labda, ha minden pixelt ki akarsz használni. 

És ne röhögjetek, ez a poszt nem csak azt magyarázza, hogy nekem miért van ilyen kevés barátom, hanem azt is, hogy nektek, akik végigolvastátok miért.

  1. aperegrinus reblogged this from lvnte and added:
    Ráadásul úgy olvastam végig (hála a kölyöklajhárnak, tényleg segít), hogy nem fotózok és nem értek hozzá.
  2. tundertaplo reblogged this from lvnte and added:
    No need to thank, a ti adótokból tanultam.
  3. lvnte reblogged this from tundertaplo and added:
    Ez, így el is döntötte, köszi. :)